Egy kómában lévő férfi és egy nő kapcsolatának utolsó fejezete a darab, mely végeredményben az elengedés folyamatát járja körül, a tragikus valóság visszautasításától a belenyugvásig. A háttértörténet apró jelzések mentén mutatkozik meg... Mégis – bár ez, a kómára vonatkozó olvasat a termékenyebb – két további, szintén releváns értelmezés mentén is haladhatnánk, például feltételezhetnénk, hogy a férfi már eleve halott, csak a lány emlékeiben él, és mi a gyászfolyamatot követjük, másrészt akár azt a verziót is megvizsgálhatnánk, hogy mi van, ha ez a felemás felállás (melyben az egyik nem hallja, nem látja, nem érzékeli a másikat) a kommunikáció általános természetére vonatkozik, arra, hogy minden kapcsolatteremtési kísérlet csupán projekció, akár két teljesen egészséges ember között is, és mint ilyen, teljesen illuzórikus. (T. Á. V.)

Koncepció/rendezés: Ladjánszki Márta
Koreográfia: Ladjánszki Márta
Tánc: Garai Júlia és Varga Zsolt
Zene: montage by Varga Zsolt
Kosztüm: Pillangó

Ladjánszki Márta kísérletezik, ismét valami izgalmas, a hazai kortárs táncéletben egyedi kezdeményezést fogalmazott meg. Olyan témáról mesél, olyan kérdéseket feszeget, és olyan mélyről hozza föl mind magából, mind alkotótársaiból, vagy táncosaiból a válaszokat, válaszcsírákat, hogy az nagy figyelmet kíván.

Seszták Ágota

Bár a koreográfus, Ladjánszki Márta szólóként hivatkozik a Stillre, a kómában lévő férfit alakító Varga Zsolt, Garai Júlia partnere rendkívül nehéz feladatot teljesít a színpadon, hiszen egy teljesen tehetetlen testet kell megjelenítenie, izmait ernyedtté, tónus nélkülivé kell lazítania, hogy a táncosnő szeretetteljes vagy éppen dührohamba forduló mozdulatai semmilyen ellenállásba ne ütközzenek... Garai Júlia, aki Hód Adrienn állandó táncosaként az utóbbi időben szinte mindig szemtelenül ironikus/önironikus szerepben volt látható, Ladjánszki Márta darabjában egy érzékenyebb, sebezhetőbb, szenvedélyesebb énjét mutathatja meg. Ami hasonló, az a jelenlétnek egyfajta tudatos civilsége (pontosabban ennek illúziója), mely ez alkalommal jóval megrázóbb, mintha egy stilizáltabb búcsút vagy siratást látnánk... Megindító, érzékeny, rendkívül finom árnyalatokból építkező darab Ladjánszki Mártáé, mely szokatlan őszinteséggel boncolgatja az elvesztés tabuját.

Tóth Ágnes Veronika

Fő támogató: L1 Független Táncművészek Társulása Egyesület - L1 danceLab
Támogató: NKA - Táncművészeti Kollégium, Bakelit M.A.C.