A Hoppart Korijolánusza magyar előadás. És a főszereplői mi vagyunk. Mi mindannyian, rómaiak. Vagyis magyarok. Akik a szocializmust gyerekként éltük meg. Akik kihasználtuk a rendszerváltás okozta hatalmi átrendeződést, és politikusokká lettünk. Akik még hittük ’89-ben, hogy most majd minden másképp lesz. Akik azóta megtanultuk a legarcátlanabb cinizmussal elhitetni, hogy most majd minden másképp lesz. Szükségünk van a Korijolánuszokra, akik elvégzik helyettünk a piszkos munkát. És nincs szükségünk rájuk, amikor már nincs szükségünk rájuk. Minden szabály csak egy pillanat. Ez is.
Korijolánusz a Hoppart értelmezésében erősen anyja befolyása alatt álló félig felnőtt férfi. Irányításra szorul. Értetlenül nézi, hogy honfitársai – kiknek életét nem sokkal korábban mentette meg – elűzik, amikor őszintén képviseli anyjától tanult arisztokrata elveit. Nem érti, mi az a demokrácia. És nem is való neki. Mert a demokrácia nem tűri a hősöket.
De mi is az a demokrácia? Ezt kutatjuk, keressük mi magyarok, már húsz éve. Vágyjuk, akár csak Jehova tanúi oroszlán és bárány békés egymáshoz simulását. És közben még arra is képtelenek vagyunk, hogy megegyezzünk a lakógyűlésen, hogy megcsináltassuk-e a tetőt. Legyen rá gondja annak, akinek a fejére csöpög a víz.
Időszámításunk előtt ötödik század. Caius Martius római hadvezér, miután egymaga OLAJBOGYÓ megtámadja az ellenséges Corioli RECESSZIÓ városát, és elfoglalja, ezért GŐG a rómaiaktól VOLSZKUSZOK megkapja a Coriolanus nevet. Úgy tűnik, fényes politikai pálya ARISZTOKRÁCIA áll előtte: konzullá választják. Ez volt ANYU anyja ANYU álma, és Coriolanus teljesíti. POZÍCIÓ De megtartania e pozíciót még egy napig sem sikerül.
„Gondolkodjatok! A gondolkodáson
Múlik most minden. Gondolkodjatok!”
Az előadásban részletek hangzanak el W. Shakespeare, B. Brecht, H. von Kleist műveiből, a zenei részletek Cat Stevens, C. Monteverdi, Bródy János, J. F. Handel, J. Blitheman, Amanda Lear munkái
Szereplők: Baksa Imre, Barabás Richárd, Bánki Gergely, Drága Diána, Friedenthál Zoltán, Földi Ádám, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Máthé Zsolt, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Terhes Sándor
Fény-hang: Rembeczki János
Jelmez- és díszlet: Izsák Lili, Borovi Dániel
Zenei vezető: Matkó Tamás
Szövegkönyv: Gáspár Ildikó, Bánki Gergő
Rendező: Polgár Csaba
A termetes Friedenthál Zoltán nem klasszikus hős. Polgári politikus. Demagógia, sikamlós politikai avászkodás, ármánykodás, demokráciatekergetés, populizmus eredményeként a volszkokat legyőző hadvezér pótolhatatlannak érzi magát. Hadvezér. Trotli politikus. Hisztérikus öntelt. Alkalmi megalázkodó. Elvhez nem ragaszkodó, csak önmaga díszhelyéért küzdő. Ha indulatai úgy diktálják, ellenoldalra átáll. Kábelhosszabbítóval magával cipel mindenhová egy fényszórót hordozható dicsfényként.
Polgár több alkalommal él az elrenyhült fogással: kibeszélteti színészeit a nézőkhöz. Nem létezik azonban hervadt megoldás, ha eleven tartalom működteti. Nem színésztekintetek keresik nézőik szemét. Öntudatos állampolgárok figyelmeztetik a nézőtéren elhelyezkedő állampolgárokat, hogy ne legyenek gyanútlanok, ne dőljenek be a zengzetes blöfföknek. Legyenek mindig résen. És főleg gondolkodjanak. Eleven tekintetek világítanak a Korijolánuszban. Nem a színházüzemtől megüvegesedett szemek. Nem rutintól elálmosodtak. Nem vakablakok. Szemükön át egy új világba látni.
MGP, www.szinhaz.hu
Az előadás világa messzire rugaszkodik a kosztümös történelmi drámáétól. A nemes és nemtelen rómaiak beszédes redőkbe rendezett tógák helyett a XX. század hatvanas-hetvenes éveinek ma már kissé gyomorforgató - s így egy politikai történetben mégiscsak stílusos - öltözékeiben mozognak. Izsák Lili és Borovi Dániel színpadképe mintha valami hiperrealistán eltúlzott szocialista tablót keltene életre. Háttérben a MU Színház lepusztult művházakat idéző, szutykos üvegtéglákkal ékeskedő fala, előtte a dzsörzé-világ ruhái járnak-kelnek ugyanazon kor foteljei, székei, jellegzetes mélyhűtője és kistévéje között.
Az eredeti szövegből részletesen kielemzett komolyságot minduntalan felülírják a mai betoldások, illetve erőteljesen ironizálják azok a Matkó Tamás előzetes muzikális bábáskodásával felhangzó dalok a visszafogott himnuszoktól egészen Amanda Learig (...)
Sz. Deme László, www.revizoronline.hu
Ezek a fiatalemberek - az egykori Ascher-Novák zenésszínész-osztályból kisarjadó HOPPart Társulat tagjai - arról beszélnek-játszanak előadáshosszat, ami éppen körülöttünk zajlik, ennél fontosabb és hasznosabb küldetést pedig nemigen tudok elképzelni a kortárs színháznak.
Mert mi történik Coriolanus Rómájában? Az emberek esznek, alszanak, adót fizetnek, olcsóbb kenyeret akarnak, meg persze erősebb valutaárfolyamot és kamatcsökkentést, hangzatos jelszavakat skandálnak, gyűlölik a szomszédaikat, és bedőlnek ilyen vagy olyan politikai blikkfangoknak. Mi tagadás, 2010 októberének Magyarországán sincsen másképp.
Markó Róbert, www.szinhaz.net
